Nagy Judit (1989-1993)
„Én is komáromi „jókais” voltam…”
Egy szál, mely sokunk sorsában közös fonál. Finoman köt össze, szorosabb-lazább kötelékkel.
1989 és 1993 között jártam a gimnázium geometrikus tagoltságú épületébe, melynek életébe előttünk és utánunk is sokak írták be nevüket…
A folyosókat tablók hosszú sora lakja, és külső-belső megjelenésében magán viseli az egykori diákok szellemiségét: létezett mindig is egy saját hangulata, melyet könnyebb érzékelni, mint szavakban megfogalmazni. A tanítás-tanulás közegében megélt sikerek és kudarcok, hétköznapi és ünnepi események valamiképp’ nyomot hagynak. Szövik az iskola életének változatos szövetét, mely évtizedenként másként színes és mintáiban is folyton változó, folyamatosságában mégis egyenletesen szőtt. Az pedig, hogy Jókai Mór nevét viseli magán, egy áldás a gimnáziumon.
Mi is egy ilyen „sorminta” voltunk, Szabóné dr. Mühlenkampf Erika igazgatónő első – német nyelvi tagozatos – osztálya, a „C”-sek. 32-en ahányan, annyifélék. Emberpalánták. A csendes komolytól a sportosokon, szorgosokon, bohócokon és gondolkodókon át az életet kóstolgató nagyszájúakig, akik mind kellettünk, hogy kikerekítsünk egy sajátos arculatú osztályt. Volt köztünk összetartás is, széthúzás is, de szükség esetén volt egy együttes lendületünk.
Az iskola közösségi élete időnként felélénkült, és egy-egy „Solti-kondi” vagy más sportverseny, gólyabálok, büfészervezések, diákkirály-választások, különféle beöltözések, vetélkedők és a többi osztállyal való egészséges rivalizálás meg tudták mozgatni teremtő erőinket.
Az igazi diákévek …, de sok minden belefért! Születtek iskolán túlmutató barátságok, szerelmek és időközben németül is egész tisztességesen megtanultunk. Legtöbben a nyelvvel érvényesültek a továbbiakban. Volt a tanáraink közt több, kiknek karaktere, szavai, iránymutatásai az iskolán túl is elkísértek, hatással tudtak lenni ránk. Nyomot úgy hagytunk tán magunk után, hogy tanárok és diákok egymást is formáltuk. Egri főiskolás éveimben rajz-német szakos hallgatóként bőrömön éreztem, hogy gazdag útravaló volt ez, kaptunk jó alapokat tudásban és emberségben egyaránt.
Mentünk a szélrózsa minden irányába… s mi lett belőlünk? Talán mondhatom: az, ami itt csírájában bontakozóban volt: Egyéniségek. És ha életünk nem sikerül is mindig terveink szerint, már ez sem kevés ...
Nagy Judit
(1989-1993)