7. A

Ahogy az lenni szokott, már mindenki várta az osztálykirándulást, többek között azért is, mert ez volt az első ilyen közös élményünk. Két nap állt a rendelkezésünkre, amit „elkirándulhattunk”. Idén mi kétszer egy napra mentünk: első nap Mosonmagyaróvárra a Futurába, a második napon pedig nem olyan messzire, a WF-re.
Első nap 7:45-kor gyülekeztünk az iskola udvarán. Mindenki izgatottan beszélgetett, és türelmetlenül vártuk, hogy megérkezzen a buszunk. Körülbelül nyolc órakor már az említett közlekedési eszközön ültünk. A legjobb barátnőm, Melinda mellett foglaltam helyet.
Persze az, hogy a buszon ültünk, és épp utaztunk kirándulásunk helyszínére, hamarosan már kezdett unalmassá válni, a buszozás annyira nem volt érdekes. Útközben tartottunk egy kis szünetet, amikor leszállhattunk a buszról, és körülnéztünk. Igazából nem akadt semmi érdekes látnivaló a benzinkúton, ahol megálltunk, de azért elfoglaltuk magunkat, és megmozgattuk lábainkat.
A kis pihenő után visszaszálltunk a buszra, majd hamarosan meg is érkeztünk. Mivel a Futura csak később nyitott, várnunk kellett egy kicsit. Ennek annyira nem örültünk, de jobb volt, hogy előbb értünk oda, mintha elkéstünk volna. Közben leparkolt mellettünk még pár busz, amikben óvodások és alsó tagozatos diákok ültek. Kicsit aggódni kezdtünk, hogy hátha mi már nem is az a korosztály vagyunk, akiknek a Futura épült?
Miután leszálltunk, és bemehettünk, kiderült, hogy aggodalmunk feleslegesnek bizonyult. Nagyon élveztük a hatalmas, tudományos játékokkal berendezett épületet. Nagy sikert aratott a homokozó. Természetesen ez nem egy sima nagy edény volt, amit megtöltöttek homokkal. A homok a magasságának megfelelően változtatta a színét, és így úgy nézett ki, mint egy domborzati térkép.
Az is nagyon tetszett, mikor egy professzor kísérleteket mutatott be nekünk, na és a Tesla küldetés sem volt rossz!
Szerintem nem csak én gondolom úgy, hogy az 5D-s mozi volt a legjobb. A legnézettebb filmek a Hullámvasút és az Árvaház nevet viselték. Utóbbira ültem be én is, erről azt kell tudni, hogy egy horror. Pókok, denevérek és szellemek jelentek meg, miközben egy elhagyatott árvaházban bolyongtunk. A film alatt időnként lespricceltek minket vízzel is. (Vagyis reméltük, hogy az volt…)
Az 5D-s mozi mellett volt a pániklabor, ahová mi sajnos nem mehettünk be.
Miután lejárt az időnk a Futurában, szabadprogramként sétálhattunk, és ehettünk egy fagyit is Mosonmagyaróváron. Az egyik barátnőmmel, Fannival ez alatt a rövidke idő alatt is sikeresen eltévedtünk. Izgalmas volt, és szerencsére visszataláltunk. Viszont azt mondta, hogy többet nem jön el velem sétálni idegen városban. Ennek annyira nem örülök.
A séta után felültünk a buszra, és elindultunk haza. A még megmaradt ételeket közösen elfogyasztottuk. A legnépszerűbb a két tiltott gyümölcs: a chips és a gumicukor volt.
A hazaút valamiért többnek tűnt, mint mikor odafele mentünk. Azért mégis hazaértünk, és ezzel a kirándulás első napja véget is ért.
Másnap, mint ahogy azt már említettem, a WF-re mentünk. A gyülekező tíz órakor volt. Az egyik barátnőmmel, Dórival biciklivel mentünk, de voltak, akik autóval érkeztek oda, sőt az egyik osztálytársunk, Balázs elsétált. Ezt annyira nem értettük, de állította, hogy szeret sétálni.
Miután mindenki megérkezett, bementünk, és letettük a cuccunkat, majd kezdetét vette a számháború, amihez Hanna gyártotta a számokat.
Két kört játszottunk. Az egyikben veszített, a másikban győzött Lola csapata, melynek én is tagja voltam.
Ezután sorversenyeztünk. Három csapat volt. Itt nem szerepeltünk olyan szerencsésen.
Sorverseny után elmentünk ebédelni. A menü gulyásleves és palacsinta volt.
Ebéd után focizni kezdtünk. Osztályunkban 17 lány és 13 fiú van, így igazságosnak véltük a meccset, mondván, a fiúk jobban fociznak, de a lányok többen vannak. Igaz, az már nem volt annyira szabályos, hogy mikor a fiúk gólt akartak rúgni, valamelyik lány elkiáltotta magát, hogy „Sorfal!”, és legalább öt lány beállt a kapuba, vagy az elé.
Hamarosan meguntuk a focizást, és birtokba vettük a játszóteret.
Ezután még csapatjátékokat játszottunk, majd mindenki szétszéledt. Fanni és én megkerültük a tavat, ezúttal eltévedés nélkül. Ehhez hozzátartozik, hogy ahhoz, hogy a WF-en valaki eltévedjen, kell egyfajta tehetség. Ez nekünk most végre nem volt meg. 
A nap hátralévő részében elfoglaltuk magunkat. Voltak, akik a játszótéren a vizes palackot vízipisztolynak használva spriccelték le egymást vízzel, mások a Dixit kártyák segítségével történeteket találtak ki.
Ezután tábortüzet gyújtottunk, és énekeltünk. Osztálytársam, Dávid elhozta a gitárját is.
A tábortűz eloltása után volt még egy kis szabadprogram, majd mindenki indult haza.
Összességében úgy gondolom, remekül telt ez a két nap, és remélem, hogy jövőre, mikor már valószínűleg ott alvósra megyünk, ugyanilyen szuperül fogjuk érezni magunkat!